Szunyogi Béni GOND(OLKOZÓ) írásai

Kinyitottam reggel a szememet.Nem kellett volna! Egy távoli zajt hallottam , mely az agyam legbelsőbb tudatában is belevésődik, egy dübörgést, ahogy a vonat zakatolva rohan a síneken. Így ébredtem!

Lassan kimásztam a takaróm védet rejtekéből, elindultam a hideg szobában, valami meleg támasztékot keresni, de villanyom  még mindig nem volt a szomszéd meg aludt, így nem tudtam forró kávéval kezdeni a napomat. Maradt a tegnapi kávézacc, amelyet hideg csapvízzel hígítottam fel.Cukor! Na azt biztos nem találok , de ez legyen a kisebbik baj, mert  legnagyobb baj az ,  hogy már lassan egy hete nem mozdultam ki a lakásból. Jó lenne legalább kinézni az utcára, hogy egyáltalán él-e még az embernek nevezett faj. Kiszürcsöltem a "kávémat" a zacc mint a szűrőn fent  akadtak a fogaimon, kicsit rekedten felköhögtem, de végül mégis csak jól indul ez a reggel. Feldobtam magamra egy téli kabátnak nevezett rongyot és csoszogva el kezdtem megtenni az első fájdalmas lépéseket. Hát ez már nehezebb "munka" volt , mert ahogy a munkaszerződésem nem volt már jó pár éve , így a munkát is szépen nagy ívben elkerülő jó magam Mákos Aladárnak  nemigen ment ma a reggeli mozgás. De sikerült a folyosó végéig gond nélkül eljutnom, igaz az egyik szebb napokat látott szomszédasszony aki mellesleg főállásban nyugdíjas és hallássérült is, megjegyezte hogy maga Aladár nem változik semmit , olyan kis huncut mint a kutyusom, nagyon hasonlít rá.Hát szerettem volna a szép reggeli hasonlatot megköszöni a kisnyugdíjas asszonynak, de a kutyusa nagyot rántott a pórázán és egyben el  ki is húzta a friss utcai levegőre a gazdiját.

A kezemben az egész hetes szemét maradványokat tartalmazó zsákot cipeltem, már zsibbadt is a kezem mert a tartalma azért jó súlyos volt, nem egy kiló az biztos. Béci mindig ezen szokott nagyokat röhögni , gondolom most is ezen nevet ahogy cipelem az egész hetes szemetet. Az ablakból szokott figyelni , erre van esze de hogy kölcsön adjon egy ezrest arra mindig is zsugori volt, pedig a villany már nagyon hiányzik! Egy kutyába botlottam bele, amely vonyítva elszaladt! Igaz egy jó nagy csont már benne lógott  a pofájában amit sikerült kikaparnia a szemét kukából. Na elértem a szemét hegyet. Mert magamban csak így hívom a kukák környékét! Bűzös , mocskos egy hely az biztos,  lehet ezért sem szerettek ide járni? Egyáltalán szeret valaki ide járni? A kérdésemre azonnal kaptam választ is! Egy kisebbségi érzéstől flusztrált csőlakó bújt ki álmosan az egyik kukából, rám nézett de a meglepetésnek semmi jelét nem adta, sőt mintha fel lenne háborodva hogy meg mertem zavarni a reggeli nyugalmát. Még csak ki sem mászott kérem a kukából, felkattintott egy gyors forralót , ami a kukában volt neki beszerelve! És az áram? Ötletesen megoldotta a kis csövi az biztos! Elhúzott a "lakóhelyéig" egy kábelt és feketén rákötötte az elektromos szekrényre! És az első csoda után jött a másik! A szemét hegy mellett heverő öreg televízió megszólalt, egy távirányítóval felojtotta, és az RTL klub reggeli adását kezdte el nézni! Persze a forró, friss kávéját élvezettel szürcsölte és a Blikk tavalyi számának utolsó lapjaiba bele lapozva felém nézett és megszólalt:

- Mi van szöszi bogár? Csak nem a reggeli szemetet hoztad le?...Hát mondom nektek , vagy csőlakó legyél vagy gazdag, de munka nélküli soha! Mert mindig csak megaláznak, na ez is egy ilyen pillanat volt...megalázó..mint a reggelei szemét kihordás néven ismert "munka" !

A lélek elszáll, de az élet megy tovább,

magyarok vagyunk, leszünk... voltunk...

együtt nevetünk s halunk...

Közösen vigadunk, mulatunk,

s ha bánatunk légyen,

együtt könnyebben viseljük...

                                                                  egymásért élünk...

                                                                  Magyarok....

                                                                  Szunyogi Béni

  A vízpart csendes volt, nem zavarta meg a nyugalmat  semmi.  A szél is csendesen fújdogált, a mező vidáman hullámzott, egy pár galamb húzott el a fejem felett, olyan volt minden mintha egy mesében lennénk . Egy nagy mesében.

  De a mesékben vannak gonoszak is .  Jelen  történésben a halász őr volt az.  Jött a füstölgő kis robogóján, már messziről lehetett hallani a pufogását a motornak, amint feltűnt a maga 150 kilójával, mintha egy mesebeli gonosz sárkány lett volna, aki letámadja a Mákos Aladár nevezetű szegény vándort. Aki jómagam volt.

  Le is támadott, na ezzel nem is volt gond, de mivel a munka kerülésemből kifolyólag az anyagi bevételem elég szűkösnek látszódott , de hiába mondom ezt az anyukámnak minden hétvége előtt, már nem hisz nekem. Hát ezzel a tudattal támadott hátba engemet ez a szőrmók a 150 kilójával . Lerítt rólam hogy szegény vagyok hisz az agyonmosott 15 éves Nike gatyám is már a lyukadás felé haladt, egy szál fehér ujjatlan pólóm is mosásra vágyott, de hát ha az ember munka nélküli akkor adni kell magára. Nem igaz? Hát adtam magamra, és adtam a halászat szenvedélyére is. Pedig Béci 5 kiló pontyot rendelt a mai napra, eddig már a felét sikerült pár bravúros akasztással  megoldanom, de így hogy ez a szőrmók megzavarta az idill mesémet, nehéz lesz teljesítenem a normát. De ez csak akarat  kérdése , szerintem.

  Leállította a robogóját   egy fűzfa árnyékában , mely kb. egy métere volt tőlem,  így most már a benzingőzt  és az alkohol szagát a saját tüdőmön is éreztem. De hát mondom nektek nem olyan egyszerű ez  a mai világ!

  - Jó napot kívánok, tiszteletem a sport társnak, jönnek a halak?  Vagy csak pecázgatunk?- kérdezte huncut  piros mosollyal az arcán  a halőr tőlem, fiatalabb Mákos Aladártól. Rég nem tették fel nekem ilyen hízelgő kérdést, igaz nem is szoktak velem beszélgetni az emberek.

- Tiszteletem magának is , hát gyéren jönnek ma a halak, mintha éreznék az idő változást-feleltem gyorsan , és tovább összpontosítottam a pecám végére. Bíztam benne hogy ha  a hátamat nézi abból baj nem lehet. Abból nem is lett baj, de abból igen hogy engedélyem még soha nem volt a halászatra. De ő ebben a pillanatban ezt még nem tudja. Sokszor átélem a megaláztatást , de ez is az volt, hatalma volt a szőrmóknak fellettem , ugyan úgy mint a rendőrnek, a postásnak, a házmesternek akinek mindig lógtam lakbérrel. Ez megalázó volt. Én legalább is annak éreztem.

   És vártam a sors döntő kérdést, ami mindet eldönt ma , hogy lesz e a Bécinek 5 kiló pontya , és tud-e holnap a hülye haverjaival halászlét főzni a tópart másik oldalán , vagy nem. De a kérdés nem jött , felnézni meg nem mertem, de ekkor már hallottam ahogy a halőr elkezd nevetni, sőt a nevetés átment hangos röhögésbe, amely később egy fulladásos röfögő hangszínt ki adott magából. Hát ennek meg mi a baja? –kérdem önmagamtól és a 3 kiló pontytól,akik számára is furcsa  volt hogy a szőrmók fulladásos röhögő görcsöt kapott e szépe tavaszi  napon a tó parton. Na ennek a fele sem tréfa, és hátra fordulva azt láttam hogy  már a földön fetreng a  nevetéstől, és szakad róla az izzadság, és az alkohol szag.

  Jól van sporttárs? –kérdeztem kicsit félénken, de legalább magabiztosan, és a szemébe néztem. Hát ,  ennek valami átugrott ebben a melegben gondoltam,és erre elkezdett integetni felém, majd az égre  mutatott, de mivel egy szó sem jött ki a szájából , mert nem bírta a görcsöt  abba hagyni így értetlenül bámultam rá.

  Erre tovább integet, felém és a nap felé, lehet hogy a Jó Isten lét kérdését próbálja elmutogatni nekem jelbeszéddel? Ez is benne van ebben a mai pakliban, mert  már többen is mondták hogy van Isten, de eddig nem igazán hittem benne. Lehet most lesz a csoda? A csoda elmaradt, és a mutogatás is, helyette már azt integette nekem , hogy tegyem fel a nagy seggét a robogóra, ami egy kis segítséggel meg is történt, és a motort berúgva elpöfékelt vidáman, röhögő görcstől fuldokolva. Tovább álltam és bámultam kicsit bambán, pedig tegnap tuti nem drogoztam , az biztos, mert akkor ma reggel nem halásznék hanem otthon nézném az RTL klub asztro-jós műsorát, de hát az élet néha produkál  váratlan fordulatokat. Ez a mai mese is ilyen volt . Váratlan.

  Lassan összepakoltam a cuccaimat, mert a nagy hangzavartól nem hiszem hogy még tudnák itt halat fogni ma, ha csak valamelyik öngyilkos jelölt ponty nem gondolja meg magát, de erre kicsi az esély.

  Így összepakoltam , a hátizsákomat feldobtam a hátamra, a cuppogó pontyokat nejlon zacskóba nyomtam, hazáig biztos kibírják, ha meg lesz egy kis szerencséjük, akkor nem adom el őket, megkedveltem a piciket. Úgy sem volt még házi állatom soha, lehet itt az idő ?

  A fűben vonszoltam magamat, az első villamos megállóig, ahol már többen is álltak, és lesték hogy mikor jön a villamos. Beálltam az első sorba, páran hangosabban megmorogtak, de a legtöbbje inkább kuncogásba váltott. Mi van itt ma? Napforduló vagy agyforduló? Vagy hogy is hívják az asztronómusok ezt, na mindegy, lassan bedöcögött a villamos is.

  A melegben már izzadtam rendesen, már csak pár megálló, és otthon vagyok, az édes otthon melegében, ahol egy jó forró kávéval fogom magamat újra üdvözölni. Lehet a Bécit is felcsörgettem, de ez még a délutáni nap nagy kérdése lesz.

  Becsaptam magam mögött az ajtót, a hátizsákom ledobtam, bevánszorogtam a fürdőszobába, és elkezdetem az újonnan örökbe fogadott háziállataimat kipakolni a kádba. Engedtem is rájuk a vizet, hagy folyon, nem spórolunk ha az állatokról van szó, jó sokat engedtem nekik, mégis csak új lakó társaim vannak. Na erre a pontyok elkezdtek nem a boldogságtól cuppogni, hanem furcsán mintha nevettek volna rajtam..Erre hátra pillantottam a fali tükörbe, és  a zsíros , borotva habtól díszelgő üvegben is megláttam a hátamat! Bár csak nem láttam volna meg!  A hátam leégett a napon és a közepén, egy újság lenyomatta volta ahogy gondolom még a reggeli ágyban rányomódott a hátamra, és én ezt nem vettem észre.  A nap meg  szépen lesütötte a bőrömet, egy újsággal együtt,  amit közben gondolom a reggeli szél elfújt a tópart másik oldalára. Ezért fuldokolt a kis szőrmók a röhögéstől!

  Hát  szép mese lett az biztos, egy pár napig nem megyek ki a lakásból, mehetek szoláriumba. Ég veled  halászat és üdvözlőm a hátamon díszelgő újságnyomat főszerkesztőjét is. Egy kis ingyen reklámot nyomatok nekik, lehet hogy ezért még fizetnének is?

   Szappan szagú álmos reggelre ébredtem, kinézve párás faablakomon, habár tudtam hogy az esti vacsora párájától még ködös az üveg, kutyát sétáltató nyugdíjasok hadát láttam a reggeli mezőn , ahogy az ebjeiket beöltöztetve húzták, vontatták őket. Az ebek némán vonyítottak, nem merték hangjukat felemelni, féltették a nyugodt meleg békés otthonukat.Harmatos volt a reggel. Semmi különös. Csak reggel volt. Drámai reggel.

   A fogpiszkálóm szomorúan nyugodott a kávés csésze szélén, nem tudta eldönteni hogy fogom –e még őt használni ebben az életben vagy a nagy reciklációs projekt keretében tovább adom. Ez maradjon meg a legnagyobb kérdésnek a mai reggel. A forró kávémat szürcsölve, amit a szomszédnál forráztam le, mivel nálam gáz,villany kikapcsolva már jó pár hete...De hát ettől még nem áll meg az élet gondoltam én, és egy kicsit megpiszkáltam a kávémat a fogpiszkálóval. Ettől nagyobb gondom ma reggel. ne legyen mint a zaccos kávét piszkálgatni és kevergetni a cukrot benne. Álomittasan , kávét szürcsölve beterveztem , igaz csak fejben , a mai napomat. Drámai napom lesz ma az biztos. Való világ.

Vagyis semmi különös.

  Tovább élem a munkanélküliek, avagy munka keresők átlagos életét. Habkockákat szeretnék gyártani, meg magától olvasó reciklációs rumos üveget, és ha bele fér akkor pár villamos jegyet is szeretnék hamisítani... Ezek voltak a világot megváltó terveim a mai napra ..Igaz már csak befektetőt kell találnom, de hát ma már ki nem akarna habkocka gyártósorba befektetni? - kérdem én magamtól és az üresen reszkető kávéscsészémtől. Öt perc múlva a Bécivel folytatott telefonos üzleti megbeszélésem után rá kellett jönnöm hogy per pillanat e projekt már a múlté. Béci nem tesz bele pár ezrest. Sem ma , se holnap. Tovább gondolkoztam...Ha Bécinek van pár eurója és nem akar befektetni..Hát ez nem jó jel. Így már nem is indul ez a nap jól. Mint ahogy a tegnapi és az azelőtti sem..De legalább Béci felvette a telefonját, ha már egyszer van neki , akkor illik használni is...Na ekkor mint a nem létező áram ütés átszaladt rajtam az ajtó csengő döngető hangja...Brrr..Brrr... Kétszer csengettek..Ez nem lehet a postás... Az már csengetni sem szokott az utóbbi években, azt hiszi hogy elköltöztem Amerikába...Ezt a mesét adtam be neki utoljára..Na legalább ő ezt be vette...Brrr ..Brr..

  De csengőt csak tovább nyomták mintha a télapó készült volna valami erőszakos tettre ma reggel...Úgy nyomta valaki a csengőmet!!! Döntenem kellet!! Kinyitom és lehet megváltozik az életem.. Vagy nem nyitom ki és a nagy magányomban itt fogom tovább bámulni a nyugdíjas kutya futtatókat!!..Ez a legrosszabb ebben az életben..Mindig valamiről dönteni kell!!

- Jó napot kívánok Mákos Aladárt keresem- mondta szép magyaros hangon egy végrehajtó az ajtómban állva. Mivel eközben kinyitottam a máztól pattogó ajtómat , így a végre hajtónak már semmi akadálya nem volt, hogy ne csak keressen engemet , de be is lépjen a szobámba.! És be is lépett!!!

-Gondos Ferenc vagyok-mutatkozott be az illedelmes úriember- Mákos Aladár tetszik Ön leni? ..Na most az vagyok vagy nem? Megint döntenem kellett !!!

-Gondos úr úgy nézek ki én mintha Mákos Aladár volnék?- kérdeztem félénken.

  Na ezt nem kellett volna, mert most már jobban szemügyre vett engemet !! Nem is akárhogy!! A szemügyre szó csak finoman lett fogalmazva, mint egy igazi tüdőt röntgenező gép úgy pásztázott át rajtam a szúrós tekintette. Még a papucsom is megleste..habár nem tudom a papucsnak mi jelentősége volt abban hogy Mákos Aladárt kereste, de elégé hosszan nézegette magának. Közben a kutyákat sétáltató nyugdíjasok is már minket néztek , igaz az ablakon kívülről, de elég szép számban gyűltek össze és én lettem a reggeli beszédtéma a mai napon náluk..Hiába népszerű vagyok.De ebben tévedtem.A népszerűségem a nullán volt per pillanat.

  - Persze hogy én vagyok Mákos Aladár - mondtam- ki más lakna ebben a lakásban..És kicsit nyugodtabban néztem a végrehajtó szép kék szemeibe. De az csak a papucsomat bámulta tovább.....Az eb hajtó nyugdíjasok meg minket! Drámai fordulatok nem lettek, csak olyan volt a forgatókönyv mint a „Volt egyszer egy Vadnyugat „ film befejező epizódja...Charles Bronsonal ...tűhegyes szemei..a végtelen harmonika szó, és vadnyugatot átfúvó erős szél hangja.... Ezt éreztem én is ebben a pillanatban!

  - Na már, Mákos úr ne hazudjon nekem!! Ha Ön volna az , akkor be sem engedett volna...Ha megmondja hogy merre is tartózkodik a lakás tulajdonosa, akkor én Önt nem is zavarnám tovább!!!- és ezzel a mondattal be is fejezte Gondos úr a papucsom hülye bámulását. Haláli csend nyomta el magát a kicsi szobám meleg, kávészagú leheletén . Nem lehetett pontosan tudni mi is fog történni, nem lehetett tudni hogy a munkanélküliségemet oly nehezen viselő lelkem , hogy fogja e találkozást feldolgozni..Talán sehogy..egy életre belém vésődik.. De valamit tennem kellett, mert az igazmondásommal előbbre nem juttok, hazudni meg talán már késő, meg nem is tudnék mit hazudni...így a dráma tetőpontján ahol Gondos Ferenc , végrehajtó , szemben állt jómagammal, Mákos Aladárral  , született munkakeresővel, és az ablakon kívül szemlélődő 15-30 kisnyugdíjas és kutyáival voltak az események tetőpontjai...hát megjött az Angyal!!!

  - Jó napot az uraknak , véletlenül , de nagyon véletlenül melyikük Mákos Aladár?- szólalt meg a postás a hátunk mögött. Angyal Tamás , a postások aranylevéllel díjazott alkalmazottja, aki már lassan jó pár éve azzal a tudattal járt kelt a városban , hogy jómagam Amerikában él ..És persze a magányos otthonléteim alatt meg is változtam , így a dús szőrzetem alatt , nem ismert meg!! Ez volt a megmentőm!!! A postás!!! A kerület legutáltabb emberre volt , amikor a villanyszámlát kellett kifizetni, nyugdíj és segély osztásnál viszont 3 napig a legkedvesebb ember...ezzel mindenki egyet értett..még a kint fagyoskodó nyugdíjasok kutyái is...

  - Postás úr kérem, hát mi is Mákos urat keresnénk, vagyis jómagam az biztos, mivel egy végrehajtási ügy felszámolásában van része, de a lakásán csak ezt a szőrben dúslakodó úriember nyitott ajtót..így talán a jegyzőkönyvbe ezt a tényt bele is foglalhatom-mondta a végre hajtó egy szusszal, és kicsit fellélegezve is , mert a munka azért még az ő számára is fárasztó volt a mai nap.

  - Hát, akkor Mákos úr még szerintem mindig Amerikában lehet , mert egyszer még ezt a mesét adta nekem elő- szólt vissza Angyal postás, - de lehet hogy már nem is él...Na , ki tudja, talán a Jó Isten...meg ...És Önben kit tisztelhetünk?- vont kérdőre Angyal engemet. És a szemembe nézett.

  -Á, én csak a Mákos unokatestvére vagyok Mákos Gellért, hogy merre van az unokatesóm, hát per pillanat meg nem mondom, de a lakást nekem adta addig bérletbe ...amíg vissza nem jön végleg- előztem meg az esetleges újabb kérdéseket, magamról és viszonyomról a lakáshoz. Így kicsit nagyobb biztonságban éreztem magamat, gondolom eddig a történtekkel mindenki elégedett volt, habár a kisnyugdíjasok kezdtek lassan fázni, és mivel nem történt semmi váratlan fordulat így kezdtek haza felé menni a kutyusokkal. Angyal postás sem ilyenre számított, mocorogni kezdett, vakarta az izzadt fejét, és lassan elkezdett kifelé sunnyogni, mintha már nagyon sietne , pedig sietségre most már nem volt ok..főleg nekem nem..Na , egyszer nekem is sikerülhet valami, gondoltam magamban, ha ezt Béci hallaná, hát lehet büszke nem volna rám, de valami támogatási vagy befektetési ösztön lehet felébredne benne.

  - Akkor uraim nem is zavarom magukat, mentem a munkámat tovább végezni- szólt a sunnyogó postás, és már csak a rumtól bűzlő illatát lehetett tovább érezni a szobában...De látni már nem láttam. A végrehajtó egyedül maradt, a postás eltűnt, a nyugdíjas mamák már sehol nem voltak, csak a nyálas ablak üveg lenyomata mutatta, hogy egykor ezen a szép párás reggelen hol is álltak.

  Egyedül maradtam Gondos úrral! Egy szobában! Úgy néz ki ma nem kapja meg azt amiért jött, habár hogy mit is akart behajtani rajtam , ezt még nem tudtam, de nem is tartozott az érdeklődési köreimhez ez a tevékenység. Menjen ne menjen, látszódott rajta a tanácstalanság, leírt róla hogy szakmailag most megbukott, de még gondolkozik...remélem már nem sokáig, mert kezdett fázni a papucsban a lábam, amit még alvás közben sem vettek le.

  - Azt hiszem nem is zavarom tovább magát, ha lehetne akkor megírnám a jegyzőkönyvemet és hitelesítenénk, hogy az Ön unokatestvére Mákos Aladár nem tartózkodik ebben a lakásban, és Amerikában él. Nem lesz egyszerű most a helyzet, de remélem a közjegyző úr is megfogja érteni aki a megbízásomat adta ebben az ügyben , hogy ha Mákos urat nem találjuk meg akkor nem is tudjuk Őt értesíteni arról hogy a nyertes bírósági perben ,ahol a pénz összeget amit neki megítéltek, nem lesz értelme behajtani. Hát néha ilyen is van- monda Gondos végrehajtó, és elkezdte kipakolni a papírjait. Gondolom az előbb említett jegyzőkönyvet szerette volna megírni.

  Na álljunk meg egy pillanatra, mit nyertem én meg? Milyen bírósági pert? Pénz?? EZ pénz szagú történet, de nem pénzt visznek hanem hoznak, én meg a hülye fejemmel letagadtam Önmagamat, nem letagadtam , de kitagadtam a lelkemet e lakásból.

  - Gondos úr , milyen bírósági perről van szó ? -kérdeztem hangot váltva és persze érdeklődési tevékenységet is. Most már érdekelt minden, még az is ahogy Gondos úr elejtetett a tollát, mert olyan hangerővel ordítottam rá ezt az egy mondatott!!! Hát biztos megijedt most tőlem a kis pockos végrehajtó, de mivel a tollát nem találta a papucsaim között, és a válasza meg egyértelmű volt, most jött el az a pillanat hogy telefonos segítséget kérjek..de előtte még válaszolt Gondos úr:

  - Nem mondhatok többet , mivel nem Önre tartozik az ügy részletei, és ezzel most a további kérdésekre nem válaszolhatok!

  Jöhet a telefonos segítség! Ami nem más volt mint Béci! Kicsenget Béci telója ...Még egyszer ..É s még egyszer..Kinéztem a fa ablakomon, ahol a nyálas lenyomatok még mindig látszódtak. Bécikém, miért nem veszed nekem most fel a telefont? Miért? Kérdem magamtól, és kérdeztem volna Gondos úrtól is..de csak a hűlt helye volt már csak a szőnyegen..Gondos úr ugyanis nagyon megijedhetett a hangom erősségétől és szemem pénzéhes csillogásán, így egyszerűen elment ..Itt hagyott!!

  Hát mondom magamban , így egy száll papucsba állva ilyen nem lehet, Béci nem veszi a telefont, Gondos úr eltűnt, pedig valami pénzről beszélt, én meg munkanélküli vagyok...ha így megy tovább akkor várhatóan még jó pár évig...

  - Mákos úr, a villanycsekket Ön is kifizetheti az unokatestvére helyet- szólt be az ajtómon Angyal postás, aki időközben végig gondolta a történteket, és megpróbált egy lehetetlen dobást..Visszajött pénzt kérni! Tőlem!

  Hát bassza meg ,oda adtam neki az utolsó pénzemet, amely a jegy hamisításból származott, becsaptam rá az ajtót, vissza feküdtem a villany és gáz nélküli szobám egyetlen bútordarabjába az ágyamba, és elkezdtem azon filózni hogy miért nem megy nekem ez a szekér? Talán hülye vagyok? Vagy Béci az eszesebb?? Jó kérdés....

  Ekkor jött a dráma végkifejlete . A telefonom egy üzenetet jelzett...Halálos fáradt munka undorral nyomtam meg a gombot és olvastam el Béci üzenetét: Meggondoltam magamat, befektettek a habkocka gyártásba! Angyal postás is benne van ! A többit személyesen...

  Na kérem most mondják meg, megéri dolgozni ebben a szemét világban? Ha az eszemmel l és a telefonommal is többre lehet menni?

Kattog az írógépem…regényt írok, de ha vers lesz annak is örülni fogok!

Csattognak a betűk,  verem rendesen a gombokat,

Nem kímélem  erőmet,  s eközben írom a gondolataimat!

Nem olyan egyszerű Őrültnek lenni, és  a világnak szépen integetni…

Pedig a Világ néha vissza nevet, fojtogat , szorít,de egyre csak hiteget..

Elhiteti hogy Őrültségem nem ragályos, elhiteti a boldogságom

Elhitet ez mindent velem, csak nyomjam a gombokat , de azt rendesen!

Ha egyszer majd   befejezem, a saját regényem

Meghívom a Jó Istent a felolvasó estémre!

Kattog a gépem tovább rendesen, nem hiszi el hogy lassan este lett,

Ha nem hiszi Ő baja, a többi az enyém, ezért mondom mindig írónak lenni nehéz!

Ha  a szó megmaradna, s többet nem szállna…talán írni is könnyebb  volna

De a szó nem akar maradni, hibába mondjuk neki

Kattog az írógépem…pedig szóltam , kapcs ki!!!!

Szunyogi Béni

   Terpentin szagú vacsorámat megböktem a hegyes villa hegyével, és kicsit arrébb toltam az újság lapjait. A horoszkópomat olvastam .De minek…? Hát ha jobb lesz az életem? Olcsóbb lesz a sör? Vagy megváltozik a világ körülöttem ? Nem tudom megmagyarázni, de ugyanúgy mint a többi sok millió ember én is mindig elolvasom a horoszkópomat…Ma nem kellett volna beleolvasnom …

    A vacsorám még mindig ugyanúgy állt magában roskadva, csak a kihűltsége jelezte hogy már lassan a nem fogyasztható kategóriába fog tartozni rövid időn belül. De még állta a helyét a vacsorám, csak az újság nem igen bírta a gyűrődést. Falhoz vágtam, de először egy hangosan zümmögő legyet csaptam vele szét a villanylámpán, majd amikor a légy teste élettelenül hullott  a kihűlt vacsorámba, az újság repült a falnak. Mocskos egy világ van, mondtam Önmagamnak, hátha ettől kicsit jobb lesz a kedvem. De nem lett jobb.

    A  horoszkópom világosan leírta, az elkövetkező napokban készüljön a halálra, mert a kaszás eljön Önért..ki tudott írni ilyen  horoszkópot a Vízöntőnek? –kérdem én. Talán agyhalál közeli állapotban lévő  szerkesztő ? Vagy az  alkohollal került közelebbi kapcsolatba? Lehet hogy májelégtelenségben szenvedő alkoholista , ki szerv át ültetésre vár  a végszenvedésben? Drogozik?...Vagy felbérelték ellenem? A szomszéd,? Lehet ő írta, mindig is utálta a pofámat, soha nem köszönt, de az ajtómon mindig szokott fülelni, azért az ilyent észre vesz az ember, kinéz  az ajtó kukucskálóján és látja a szomszédja borostás  kopasz fejét…Miért vannak szomszédok egyáltalán? A szomszéd egy külön állatfajta, erről lehetne kedves szerkesztő úr cikket írni és nem az én jövőmről a horoszkópomban!

   Nehogy már beveszem ezt a süketséget amit össze vissza írtak rólam, na neeeeee..ez még nekem is sok…Magam vagyok . Az asztal sarka majdnem felborult ahogy a szélén támaszkodva beszéltem Önmagamhoz. A villa hegye is kitört, nem baj, legalább ezzel nem kell majd foglalkoznom ha elvisz pár nap múlva a kaszás. Hogy miért veszik el az ember kedvét az élettől?

   Most már biztos hogy a szomszéd volt, az a kis kopasz aki a lift ajtót bevágja előttem , de még mielőtt bevágná egy gúnyos vigyort nyom az arcomba..Nem tudom a nevét, de holnap megnézem az ajtaján, most már nagyon  kíváncsi lettem kivel is élek egy  házban! Most már nem bújsz el  előlem az biztos, hiába látom a gúnyos vigyort az arcodon kedves szomszéd, megtalállak!

    A  falhoz csapott újságom most eset le a falról, és mint egy végszóként nagyot csattant a konyha padlóján. Rég nem mostam fel a padló kövét, most nézem a fáradt újság meggyötört testét , ahogy a koszos talajon oda ragadt mint a  döglött légy a csapdába. Nehéz világ van-mondom én magamnak, de a takarítás utáni vágyam nem akar felerősödni bennem , így a horoszkóp döbbenetes elolvasása , a légy megdöglesztése és a vacsorám kihűlése után …. döntöttem.!!! Nem hagyom holnapra a kopasz muksót! Most nézem meg magamnak a szomszédomat! A  neve most  már nem  elég nekem , élőben akarom látni Őt, a szemébe akarok nézni  !        Felálltam a székről, kicsit fáradtan , mint a munkanélküliek legtöbbje, de még a koromhoz képest elég kecsesen  vonszoltam magamat a konyhán keresztül így este 8 órakor. Kinyitottam a bejárati ajtót, mely nyikorogva engedett és  mintha az oroszlán barlangjába lépnék úgy hagytam el otthonom küszöbét. Megálltam egy pillanatra, hallgattam és  élveztem az esti csendet. A folyosó üres volt, csendes, csak néha egy egy lakásból kiszűrődő zaj zavarta meg az esti sétámat.

Az RTL klub üvöltött a férj helyett a legtöbb helyen, már ez a divat ,  nem veszekednek hanem ordítva  hallgatják a tévét. Kicsoszogtam a folyosóra, előttem a nagy , üres sötétség, most már nincs vissza út. Vagy  mégis? Még a konyha asztal szélén bóbiskolva eldöntöttem,  hogy vissza nem lépek. Így az újabb lépésem a sötétségben egy alvó macskát talált fejen, de az csendben feldöntött inkább egy üres  muskátlis virág cserepet, minthogy engemet eláruljon! Rendes volt a cicától ez a baráti engedmény, ha már úgy sincs barátom .Eközben a falat tapogattam végig , így jutottam el egy szerelmes párhoz,  akik mit sem sejtve a folyosón rendezkedtek be hálószobának. Mikor a kicsi melleken az ujjaim végig futottak,  mintha csak egy zongorán játszanék, kaptam egy pofont  a szomszédlányon lihegő szemüveges bikától. Igaz a második pofont nem értettem, de legalább elhúztak az ajtóm elől, és én a rejtelmes utamat folytatva körbe sétáltam a fél házat. A körmeim bele vésődtek a szomszéd ajtajába. Itt vagyok! Ez az ő lakás..érzem a leheletét, ahogy az ajtó mögött szuszog és rám gondolva  írja az újabb össze esküvés elmélet horoszkópját!

    Remegve tapogattam ki az ajtaját, néhol a festék már több rétegben pattogott le, de még  valamilyen csoda folytán még nem esett le. Ez volt az , ez az Ő ajtaja!  Füleltem pár percig, de amikor a fülem tele lett a zománc festékkel  , hátrább léptem és erőteljesen bekopogtam. Semmi..Még egy kopogás… Megint semmi…Halotti csend uralkodik  a ház folyosóján. Még a tévé adást is lehalkították a többi lakásból. Feszült csend van! Mindenki az ajtóhoz tapadva hallgatja hogy mi is t9rténik odakint! . Van aki az ajtaja kukucskálóján próbál többet megtudni, de van aki a sámlira felállva  vagy térden  guggolva leselkedik kifelé. Döbbenet hogy milyen sötét tud lenni a csend. Elemi erővel tud letelepedni az emberre, még a horoszkóp is az eszembe jutott..A halál.

    Kivágódik az ajtó! Többen riadtan sikoltottak fel, vagy léptek a kutyájukra ami most vonyítva ugatott a csend végén. Az ajtó kinyílt!!! A küszöbön Én álltam kint is bent is. ! Egy tükörképet láttam ahol én vagyok a szomszéd a borostás kicsi kopasz , aki a legyeket nem  kímélve üti agyon az idejét!Saját magammal voltam kénytelen találkozni.  Mákos Aladárral , a megrögzött munka kerülővel!!!